Fájlalom a hátam és felnyögök. Zelma nyugodt hangon megszólal:
- Mama, ilyen az élet.
- Milyen? - kérdezek vissza csodálkozva.
- Hogy néha ezt csináli valakinek.
- Mit? - értetlenkedem.
- Hogy fáj a háta. - Majd vigasztalón hozzáteszi: - Majd elmúl, Mama.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése