Hollókői vacsora

2003-ban, amikor Hollókőn üdültünk, egyik este étterembe mentünk vacsorázni. Az étterem nagyon hangulatos volt, régimódi, parasztos berendezéssel, zegzúgos helyiségekkel. Én levest rendeltem, s Dorkával együtt gesztenyepürét, Noninak pedig túrós palacsintát kértünk vanília öntettel. Piri csak egy korsó sört rendelt, mivel már nem volt éhes. Az étteremben rajtunk kívül csak egy másik család vacsorázott, két nagy gyerekkel.

Noninak vacsora közben egyszer ki kellett mennie pisilni, ahova Dorka kikísérte. Nem sokkal azután, hogy visszatértek, Noni a nagy csöndben egyszer csak hangosan kijelentette:

– Most meg kakilnom kell!

A másik család hangosan felnevetett, ahogy velük mi is.

A vacsora végeztével, amikor már szedelőzködtünk, Nonitól megkérdezte az apja:

– És ízlett a palacsinta?

Noni, mint egy kis úrihölgy, illedelmesen válaszolt:

– Igen, nagyon ízlett. És neked ízlett a sör, Apa?

Ezen is jót nevettünk.

Hollókő

2003. október 18-án Hollókőre utaztunk, az Örökségvédelmi Hivatal egyik szálláshelyére, amit Mama egy hétre ingyen megszerzett nekünk. A ház, melyben laktunk, egyike volt az óváros főutcáján sorakozó gyönyörű parasztházaknak, három szobával, nagy kerttel. Szombat koradélután indultunk, Dorka, Piri, Noni, Gergő és én. Bánszki Éva barátnőm csak szerdán készült csatlakozni hozzánk.

Noninak eleinte kis nehézséget okozott a falu nevét kiejteni. Hol Hollókónak, hol Höllőkőnek ejtette, de mindig csak egyfajta magánhangzót használt, váltani nem tudta. Ezen sokat nevettünk. Mikor aztán végre megtanulta, ő oktatott ki bennünket, amikor mi is Hollókót, vagy Höllőkőt mondtunk, hogy:

– Nem úgy kell mondani! Az... ööö... mi is...? – (Ekkor újra elmondtunk neki helyesen.) – Az Hollókő!

Közel jártunk már a faluhoz, mikor Noni kérdezgetni kezdte, milyen kövek vannak Hollókőn, és hogy kicsik, vagy nagyok-e. Hirtelen nem értettük, ezt miért kérdezi, csak utána esett le, hogy ezt Hollókő neve miatt kérdezi! Amikor megérkeztünk, rámutatott egy kőre, és azt mondta:

– Én már láttam egy hollókőt!

Időutazás

A gyerekek nyáron megnézték a Vissza a jövőbe c. film mindhárom részét. Noni elképesztette a felnőtteket azzal a kijelentésével, hogy az időutazás már pedig nem lehetséges, és ezt be is bizonyította.

Azt mondta ugyanis, hogy ha bármikor a jövőben lehetségessé válna az időutazás, akkor a jövőből egészen biztosan visszautaznának az emberek a jelenünkbe és a múltba, azaz folyamatos lenne az időutazás, és már tudnánk róla. De mivel nem tudunk, a jövőben sem fogják az időutazást feltalálni.

A felnőtteknek ettől az egyszerű, de brilliáns bizonyítástól leesett az álla. Ez még senkinek nem jutott eszébe.

Marci fütyül

Marci beütötte a térdét, és sokáig nyafogott utána. Apa vigasztalni próbálta:

- Ugyan, Marci, fütyülj rá!

Marci erre előrehajolt és ráfütyült a térdére. Azt hitte, ez valami gyógymód.

Egyébként Marci nagyon élvezi a fütyülést. Minden nap állandóan fütyül, és büszkén dicsekszik mindenkinek, hogy azért tud ilyen jól fütyülni, mert sok répát evett. És hogy befelé és kifelé is tud!