Torkos beteg

Zelma beteg. Reggel kibontok egy új homeopátiás gyógyszert, és adagolni kezdem neki a golyókat. Aznap kétszer 5 golyót kap. Zelmának nagyon tetszik, hogy édes golyókat szopogathat. A polcról egyszer el is cseni a golyókat, hogy "megnézze".
Este, cicizés után jut eszembe, hogy be kell még adnom neki. Mondom is neki, hogy kiszaladok a golyócskákért. Ő addig a sötét hálóban vár. Megdöbbenve látom azonban, hogy az aznap kibontott szer teljesen üres! Visszamegyek, s látom, hogy Zelma a takaró alatt bujkál. Minden világos.
- Zelma! - mondom tettetett szemrehányással. - Te megetted az összes golyót?!
- Igen - jön némi hallgatás után a válasz, majd kidugja a fejét a takaró alól.
- De hát ez hogy lehet? - hitetlenkedem. - Te tényleg megetted az összes golyót??
- Igen! - kap erőre a hangja. - Mert beteg vagyok. És akkor meggyógyulok! - bizonygatja ártatlan hangon Zelma.
- Az más - mondom és megölelem.

Jókedv

Nimród így szólt hozzám:
- Mama, tudod miért nevetgélek mindig?
- Miért?
- Mert jó kedvem van. Akkor is nevetnem kell, amikor nem akarok.