Zelma eszik

Vacsorázunk, és Zelma - szokás szerint - nem hajlandó azt enni, amit mi, csak rizst eszik az állandó kedvenc tejföllel.
- Vajon mikor lesz Zelma normális, nem ilyen válogatós? - kérdem Dokitól, abban a hitben, hogy még olyan kicsi, nem is érti, mit mondok.
Zelma erre szenvtelen hangon megszólal:
- Mindjaaart.
Elkezdünk kuncogni.
- Később - módosít gyorsan a kijelentésén.
Persze erre még jobban nevetünk.

Zelma beszél

Zelma - Nimróddal éles ellentétben - jóval később, több mint két és fél évesen kezdett beszélni, azt is csak rövid tőmondatokban. Sokáig így is nehezen lehetett megérteni, mit mond, mert nagyon sajátosan artikulált és tette össze a mondatokat.
A kiejtése amolyan palócos volt, az Á betűket A-nak ejtette. Az egyik első kijelentése rám vonatkozott, amikor - Nimródra féltékeny lévén - úgy próbálta őt elzavarni, hogy engem szorosan átölelt és dacosan mondta:
- Enyém Mamaaam. - az A betűt jól elnyújtva. - Mimi Papaaé.

A szavak sorrendjét is jópofán keverte:
- Ezt kérem nem.