Hiszti

Nimród egyik este azzal szórakozott a kádban, hogy a rengeteg habot, amit előzőleg készített, módszeresen a kád feletti falra hányta, majd jó nagy adag vízzel leloccsantotta a falról, és közben nagyokat kacagott. Természetesen óriási vízáradattal járt ez a művelet. Eleinte próbáltam visszafogni, és kérlelni, a szennyes tartó felé ne árasszon vizet. Persze sikertelenül. Mire újra bementem, már úszott a fürdőszoba, a szennyes kosár nagy vízben állt.
Felmérgesedve veszekedni kezdtem vele: mondtam, hogy arrafelé ne locsoljon vizet, most moshatom fel, és nézze már meg, mit művelt! Csak morgolódtam, perlekedtem vele, miközben gyűjtöttem össze a sok vizet a felmosóval. Erre már Nimród is zúgolódni kezdett:
- Jól van, Mama, nem csinálom többet! Csak hagyd abba ezt a hisztit!
(Onnantól kezdve szabadon garázdálkodhatott.)

Filozofálás

Pilisborosjenőről jöttünk el a nagyszülőktől, és Nimród a kocsiban kérdezte, hogy Mami és Papi most akkor egyedül maradtak-e. Mondtam, hogy igen.
- De hát minden ember egyedül van. - mondta Nimród elgondolkodva.
- Ezt hogy érted?
- Hát úgy, hogy Zelma is egyben, Mama is egyben, én is egyben. Ez az egyedüli ember!
Ehhez nem volt sok hozzáfűznivalóm, lám, mire jut egy három és fél éves.
Majd kis szünet után folytatta a filozofálást:
- De mégsem vagyok egyedül... Ha Mama elmenne, és nem jönne értem, akkor szomorú lennék... Ha valamelyik gyerek egyedül van, akkor hívni kell az anyukáját. Mert ez az élet rendje.