Sajnos néha a madarak nekirepülnek a nagy ablaküvegeinknek, és nyakukat szegik. Ilyenkor kivisszük a halott madarat a patakpartra, sírt ásunk, és kis búcsúztató keretében közösen eltemetjük a gyerekekkel, mindenki hoz valami szépet a sírra, amivel feldíszítjük.
Egyik alkalommal egy gyönyörű fakopáncs volt az áldozat. Zelma így mesélte este az esetet az apukájának:
- Képzeld, Papa, volt a kertben egy fakopács (sic). És találtuk a földön és meghalt. Megette a farkas és kiköpte. Farkas volt itt, és megharapta. És elkergette a Luca [a szomszéd kutya]. És kivittük a patakpartra, és elültettük. És majd megtanul repülni, és én is repülök vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése