Nimróddal és Zelmával sétálunk az utcán, amikor egy néni mosolyogva utánunk szól:
- Milyen gyönyörű gyerekek!
Nimród - aki utálja, ha beszélnek róla, vagy csak jól megnézik - felháborodva kiáltott a néni után:
- Nem vagyok gyönyörű!
- De Nimród, ez kedves dolog, ha valaki azt mondja rád, hogy gyönyörű vagy - próbáltam békíteni.
- Nem kedves! Én nem vagyok gyönyörű! Nem, nem! - mérgelődött.
- De hát ha az vagy.
- Nem! Nem szeretem, hogy mindig azt mondják, hogy szép vagyok. Hiszen én csúnya vagyok.
- Dehogy vagy csúnya!
- De igen! Csúnya vagyok! Nem szép! - mérgeskedett tovább. - És a csúnyák azt szeretik, ha nagyon csúnyák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése