Szopizás

Nimród hosszú ideig, több mint hároméves koráig szopizott, amit mind anyukája, mind Nimród egyaránt élveztek. Amikor Nimród már kétéves elmúlt, akkor anyukája napi egyszeri, esti alkalomra szűkítette le a szopizások számát. Ez, úgy tűnt, Nimródnak is tökéletesen megfelelt. Persze néha eltértek ettől, például ha elesett és nagyon beütötte valamijét.  Vagy amikor tombolt a dackorszak, nagyon jól jött a stresszoldó szopizás a lelki egyensúlyából kibillent, érzelmi viharban hánykódó kisgyerek megnyugtatásához.
Az egyik ilyen sírás alkalmával Nimród rögtön anyukájához fordult, hogy segítsen neki megnyugodni:
- Kérek szopit!
- Csak este szoktunk szopizni. - mondta anyukája, aki nem látta olyan vészesnek a helyzetet, hogy a végső csodafegyvert elővegye.
- De én kérek...! - mondta még erőteljesebben, majd ezt sokszor elismételve próbálta meggyőzni a mamáját, hogy mégis hadd szopizzon.  Amikor látta, hogy anyukája hajthatatlan, elkeseredve felkiáltott:
- De nekem csak attól szárad fel a szemem!
(Persze anyukája ennek már nem tudott ellenállni.)

Lift

Papóhoz mentünk, s a lifthez felérve Doki kérte Nimródot:
- Hívd a liftet!
Mire Nimród, kissé zavartan:
- Liiift! Gyere!

Orrfújás

Nimród náthás volt, és naponta többször orrot kellett fújnia.  Az egyik ilyen alkalommal anyukája biztatta, hogy fújja még az orrát, mert még tele van.
- Nem, kifogyott már! - mondta Nimród, és hogy bizonyítsa, az orrára mutatott. - Nézd, lyukas!

Rendelés

Étteremben voltunk, almalét rendeltem a pincértől. Nimród, nem akarva semmiképp lemaradni, közvetlenül odaszólt a pincérnek:
- Nekem is hozzál egyet, jó?

Kettő és fél

A két és féléves Nimródot anyukája egyszer megkérdezte:
- Hány éves vagy, Nimród?
- Kettő. - Jött rögtön a válasz, majd hozzátette: - Fél óra múlva.

Puha

Ajna a fürdőszobában öltözködött, amikor Nimród beszaladt, és anyukája csupasz popója közé fúrta a fejét, majd felkiáltott:
- Ez jó pihe-puha!

Mese és valóság

Nimród lelkéből a mese és a valóság keveredése néha mulatságos formában tör felszínre.

Egyik kedvenc meséje a Boribon sorozat. Az első könyvben Annipanni a tóparton sír, mert elvesztette a ruháit, amelyeket persze előtte Boribon aggatott magára.
Egyszer fürdés közben eltört Nimródnál a mécses. Keservesen sírni kezdett és anyukája nem tudta megvigasztalni. Végül azt kérdezte tőle:
- De hát miért sírsz, Nimród?
Nimród arcáról patakzottak a könnyek, és hüppögve panaszolta:
- Azért sírok, mert megfürödtem a tóban, és most nem találom a kék cipőmet, a piros ingemet és a szalmakalapomaaaaaat!

Nimród másik kedvencei a Bogyó és Babóca könyvek. Itt az egyik mesében Bogyó világgá megy, mert azt hiszi, a Mikulás (eredetileg Télapó) nem hozott neki ajándékot, mert nem veszi észre a másik ablakban lapuló csomagot.
Egy alkalommal Nimród és anyukája a szomszédban voltak Irénke néninél és Gyuszinál látogatóban. Amikor eljöttek, Nimród nem hazafelé vette az irányt, hanem eltökélten elindult a másik irányba. Már sötétedett, de anyukája nem tudta rávenni, hogy forduljon vissza. Nimród elbaktatott az útig, és elindult felfelé a domb irányába a földúton.  Anyukája megállt a domb aljában, és várta, hogy Nimród visszajöjjön.  De ő hátra sem nézett, határozottan menetelt felfelé.  Egyre sötétebb lett.  Pár perc után végül, amikor már anyukája aggódni kezdett, mert már alig látszott, Nimród visszafordult, és futva jött visszafelé.  Közelebb érve hallotta, hogy keservesen sír.  Elé sietett és kérdezte:
- Mi a baj, Nimród?
- Nekem nem hozott ajándékot a Mikuláááás! - bömbölte.
- És ezért világgá mentél?
- Igen! - hüppögte.
Szerencsére anyukája zsebében lapult egy müzliszelet, és azt előkapta:
- De hozott ajándékot, nézd, itt van!
Nimród annyira elcsodálkozott ezen, hogy abbahagyta a sírást.

Szintén kedvenc mesekönyv a Majom mamája, amelyben a kismajom elveszíti a dzsungelben a mamáját, akit a pillangó segít megkeresni.
Egyik reggel - ritka alkalmak egyikeként - a szülők hamarabb ébredtek, mint Nimród, és kiosontak a szobából. Egy idő után Nimród panaszos hangja hallatszott a hálóból:
- Mamaaa!
Anyukája besietett és rámosolygott. Nimród elkeseredett arccal ült az ágyon, majd panaszosan kezdte:
- Amikor elmentél...
- Akkor?
- ...akkor elvesztettem a mamámat!
- Nem vesztettél el, Nimród, csak a fürdőszobában voltam.
- De elvesztettem! - panaszolta Nimród.
- Úgy érezted?
- Igen - jött a szomorú válasz.
De aztán hamar megvigasztalódott.