Marci játék közben egyszer csak így kiáltott fel:
- Mindjárt kőbáránnyá válok!
Később, épp levest evett a család, mikor Marci sajnálkozva megszólalt:
- Kár, hogy lelőtték ezt a csirkét!
2010-12-02
2010-10-25
Domberdomm
A mátrai üdülésünk 3. napján a kocsmából visszafelé sétálva frizbit dobáltunk egymásnak. Egyszer a frizbi beesett a Nagyszálló kertjébe, mire Laci bemászott érte. Miután kidobta a frizbit a kertből az útra, sürgettük, hogy gyorsan másszon ki, nehogy valaki meglássa.
Ajna viccelődve odakiáltott neki:
- Gyere gyorsan, látom, már szalad feléd egy dobbermann.
Marci hangosan kiabálni kezdett:
- Gyere már, Apa! Nagyon veszélyes állat a domberdomm!!!
Ajna viccelődve odakiáltott neki:
- Gyere gyorsan, látom, már szalad feléd egy dobbermann.
Marci hangosan kiabálni kezdett:
- Gyere már, Apa! Nagyon veszélyes állat a domberdomm!!!
2010-10-24
Vitamin
Ajna beteg volt, és Doki győzködte, hogy egyen almát, mert abban van a vitamin és most vitamint kell ennie. Ajna hajthatatlan volt, de Doki csak mondogatta neki:
- Egyél finom vitamint!
Mire Marci almamajszolás közben így szólt:
- Én érzem a vitamin ízét!
- Egyél finom vitamint!
Mire Marci almamajszolás közben így szólt:
- Én érzem a vitamin ízét!
Mar betű
Marci otthon rajzolgatott. Egyszer csak így kiáltott fel:
- Én tudom, hogy kell lerajzolni a "Mar" betűt! - és egy lerajzolt nagy M betűre mutatott.
Később, Ajnának is megmutatta a Mar betűt, telefonja billentyűjén, a W betűre mutatva. Aztán hozzátette:
- Csak itt fejjel lefelé van.
- Én tudom, hogy kell lerajzolni a "Mar" betűt! - és egy lerajzolt nagy M betűre mutatott.
Később, Ajnának is megmutatta a Mar betűt, telefonja billentyűjén, a W betűre mutatva. Aztán hozzátette:
- Csak itt fejjel lefelé van.
Aki bújt...
2010 őszén - jó szokásunkhoz híven - Galyatetőn üdültünk a gyerekekkel és Papával a Szabadalmi Hivatal üdülőjében.
Második nap a gyerekek bújócskát játszottak. Amikor Marci volt a hunyó, a húszig számolás után így kiáltott fel:
- Aki megyek, aki bújt!
Később Noni kereste az elbújt testvéreit. Sokáig nem találta őket és hangosan kérdezte:
- Na, hova bújtatok?
Ajna, hogy Marci nehogy elárulja magát a hangos nevetésével, ahogy szokta, figyelmeztetőleg fennhangon így szólt:
- Nehogy leleplezzetek magatokat!
Mire Marci szófogadó hangja hallatszott a búvóhelyéről:
- Én nem!
Noni persze egyből megtalálta.
Dorka mesélte, hogy Noni kicsi korában így indult hunyóként a keresésre:
- Aki bújt, aki bújt, nem megyek!
Második nap a gyerekek bújócskát játszottak. Amikor Marci volt a hunyó, a húszig számolás után így kiáltott fel:
- Aki megyek, aki bújt!
Később Noni kereste az elbújt testvéreit. Sokáig nem találta őket és hangosan kérdezte:
- Na, hova bújtatok?
Ajna, hogy Marci nehogy elárulja magát a hangos nevetésével, ahogy szokta, figyelmeztetőleg fennhangon így szólt:
- Nehogy leleplezzetek magatokat!
Mire Marci szófogadó hangja hallatszott a búvóhelyéről:
- Én nem!
Noni persze egyből megtalálta.
Dorka mesélte, hogy Noni kicsi korában így indult hunyóként a keresésre:
- Aki bújt, aki bújt, nem megyek!
2010-08-27
Hollókői vacsora
2003-ban, amikor Hollókőn üdültünk, egyik este étterembe mentünk vacsorázni. Az étterem nagyon hangulatos volt, régimódi, parasztos berendezéssel, zegzúgos helyiségekkel. Én levest rendeltem, s Dorkával együtt gesztenyepürét, Noninak pedig túrós palacsintát kértünk vanília öntettel. Piri csak egy korsó sört rendelt, mivel már nem volt éhes. Az étteremben rajtunk kívül csak egy másik család vacsorázott, két nagy gyerekkel.
Noninak vacsora közben egyszer ki kellett mennie pisilni, ahova Dorka kikísérte. Nem sokkal azután, hogy visszatértek, Noni a nagy csöndben egyszer csak hangosan kijelentette:
– Most meg kakilnom kell!
A másik család hangosan felnevetett, ahogy velük mi is.
A vacsora végeztével, amikor már szedelőzködtünk, Nonitól megkérdezte az apja:
– És ízlett a palacsinta?
Noni, mint egy kis úrihölgy, illedelmesen válaszolt:
– Igen, nagyon ízlett. És neked ízlett a sör, Apa?
Ezen is jót nevettünk.
Noninak vacsora közben egyszer ki kellett mennie pisilni, ahova Dorka kikísérte. Nem sokkal azután, hogy visszatértek, Noni a nagy csöndben egyszer csak hangosan kijelentette:
– Most meg kakilnom kell!
A másik család hangosan felnevetett, ahogy velük mi is.
A vacsora végeztével, amikor már szedelőzködtünk, Nonitól megkérdezte az apja:
– És ízlett a palacsinta?
Noni, mint egy kis úrihölgy, illedelmesen válaszolt:
– Igen, nagyon ízlett. És neked ízlett a sör, Apa?
Ezen is jót nevettünk.
Hollókő
2003. október 18-án Hollókőre utaztunk, az Örökségvédelmi Hivatal egyik szálláshelyére, amit Mama egy hétre ingyen megszerzett nekünk. A ház, melyben laktunk, egyike volt az óváros főutcáján sorakozó gyönyörű parasztházaknak, három szobával, nagy kerttel. Szombat koradélután indultunk, Dorka, Piri, Noni, Gergő és én. Bánszki Éva barátnőm csak szerdán készült csatlakozni hozzánk.
Noninak eleinte kis nehézséget okozott a falu nevét kiejteni. Hol Hollókónak, hol Höllőkőnek ejtette, de mindig csak egyfajta magánhangzót használt, váltani nem tudta. Ezen sokat nevettünk. Mikor aztán végre megtanulta, ő oktatott ki bennünket, amikor mi is Hollókót, vagy Höllőkőt mondtunk, hogy:
– Nem úgy kell mondani! Az... ööö... mi is...? – (Ekkor újra elmondtunk neki helyesen.) – Az Hollókő!
Közel jártunk már a faluhoz, mikor Noni kérdezgetni kezdte, milyen kövek vannak Hollókőn, és hogy kicsik, vagy nagyok-e. Hirtelen nem értettük, ezt miért kérdezi, csak utána esett le, hogy ezt Hollókő neve miatt kérdezi! Amikor megérkeztünk, rámutatott egy kőre, és azt mondta:
– Én már láttam egy hollókőt!
Noninak eleinte kis nehézséget okozott a falu nevét kiejteni. Hol Hollókónak, hol Höllőkőnek ejtette, de mindig csak egyfajta magánhangzót használt, váltani nem tudta. Ezen sokat nevettünk. Mikor aztán végre megtanulta, ő oktatott ki bennünket, amikor mi is Hollókót, vagy Höllőkőt mondtunk, hogy:
– Nem úgy kell mondani! Az... ööö... mi is...? – (Ekkor újra elmondtunk neki helyesen.) – Az Hollókő!
Közel jártunk már a faluhoz, mikor Noni kérdezgetni kezdte, milyen kövek vannak Hollókőn, és hogy kicsik, vagy nagyok-e. Hirtelen nem értettük, ezt miért kérdezi, csak utána esett le, hogy ezt Hollókő neve miatt kérdezi! Amikor megérkeztünk, rámutatott egy kőre, és azt mondta:
– Én már láttam egy hollókőt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)