Zelma repertoárja

Pécselyen az ágyban olvastam, Doki még nem feküdt le, a gyerekek elvileg már régóta aludtak. Egyszer csak megjelent az ágyamnál Zelma, kérve, hogy velem aludhasson. Persze beleegyeztem és összebújtunk.

-  Nagyon szeretlek - mondtam neki. 
Ő felnézett rám, hatalmasra nyitotta a szemét, ajkait apró mosolyra húzta, nem szólt. Egy darabig kitartóan nézett a gyönyörű szemeivel, pilláit alig észrevehetően megrebegtetve. Végül megszólalt.

- Mama, már többféle módon tudok cukin nézni. 

Meglepődve, kérdőn néztem vissza rá, majd elnevettem magam:

- Több cuki nézésed is van már?

- Igen - felelte büszkélkedve, és azonnal be is mutatta valamennyit. 

Felismertem a Mama-nézd-cica-vagyok nézést, amihez kezeit kicsit fel is kunkorította, illetve a Mama-légyszi-légyszi-engedd-meg nézést, amely az előzőnek egy felturbózott változata, fejét kissé oldalra billentve. Valóban szélesedett a repertoár. 

- Nagy csibész vagy - mondtam neki, de azért elismerésemként jól megpuszilgattam. 

Teremtés

 Zelma és apukája az óvodába autóztak reggel, amikor Zelma megkérdezte:

- Papa, szerinted Isten hogy teremtette a világot?

- Nem is tudom... Szerinted hogyan?

- Szerintem megcsinálta gyurmából, aztán felélesztette.

Barchoba

Nimród első iskolai fellépéséről sétáltunk vissza az autóhoz Mamival és Papival együtt. Ők séta közben Zelmával barchobáztak. Épp Zelma gondolt egy élőlényre, amiről kiderült, hogy növény, és a kertünkben van. Mami kérdezett:

- Dió terem rajta?

- Igen - jött Zelma válasza.

- Akkor én tudom! - vágta rá Papi. -  Cseresznyefa!

- Neeem - nevetett Zelma.

Papi kis gondolkodás után azt mondta:

- Akkor már tudom! Meggyfa!

Megint nevetés volt a válasz, de aztán Zelma fejcsóválva Mamihoz fordult:

- Mami, inkább te találd ki. Papinak nincsen esze!

Japán, vagy mi

Kibicikliztünk a Rómaira hekkezni. Már az asztalnál ültünk, mikor Zelma kissé távolabb észrevett egy sötét bőrű afrikai embert, és meglepődve azt mondta:

- Nézd, Mama, milyen fekete az arca annak a japánnak!

Elmaradó kamaszok

Most, hogy a Piroska gyerekek már kinőttek a gyerekkorból, egyre nehezebb rávenni őket, hogy csatlakozzanak a családi ebédekhez vagy ünneplésekhez. Igazi kamaszként sokszor inkább otthon maradnak számítógépezni, vagy sokáig alszanak és azért nem jönnek. Nimród és Zelma ezen mindig elkeserednek, főleg Nimród veszi zokon. 

Nimród névnapi ebédjének előestéjén is erről tanakodtunk, s mondtam nekik, készüljenek fel, nem biztos, hogy minden Piroska gyerek jönni fog másnap. Zelma lemondóan felsóhajtott:

- Én nem akarok Marciék nélkül semmit ünnepelni... És te? - fordult Nimródhoz.

- Én velük nem akarok semmit ünnepelni! - hangzott a durcás válasz.

- Miért? - kérdeztük tőle.

- Mert olyan tohonya alakok! - fakadt ki Nimród.

Fogas panasz

Zelmát megviselte az egyik fenti elülső mozgó foga, amely hetekig csak lifegett, nem akart kiesni. Egy reggel savanyú arccal a fogát piszkálta a nyelvével egy darabig, majd hangosan kifakadt:

- Mama! Mozgó foggal nem lehet élni!!

Zelma kuktáskodik

Zelma imád a konyhában segédkezni, amelyben persze nagy motiváció az is, hogy kóstolgathat közben. Egy ilyen alkalommal próbáltam rávilágítani arra, hogy a kukta dolga inkább a segítés, mint a nyalakodás, de Zelma ellenkezett:

- A kuktának az is a dolga, hogy mindent megkóstoljon.

- Tényleg? - kérdeztem vissza. - Én azt hittem, az a szakács dolga.

- Nem, nem.

- Szerintem igen - kötöttem az ebet a karóhoz, mire Zelma kivágta magát:

- Akkor én most előléptettem magam szakácsnak!