Első vicc

Nimród kétéves múlt pár hónappal, amikor elcsattant az első vicce. Az étkezőasztalnál üldögélt a család, amikor Nimródból kifordult egy büfi.  Rögtön utána köhögni kezdett.  Majd így kommentálta az eseményt:
- Büfi kuc-kuc.
Aztán, mint aki valami hallatlan vicceset mondott, sugárzó arccal nézett egyik szülőjéről a másikra, ismételgetni kezdte a kifejezést és hatalmasakat kacagott.

Logikus

Nimródot lefekvéskor megkérdezte anyukája:
- Melyik takarót kéred: az enyémet vagy a tiédet?
- Az enyédet. - jött a válasz.

Levélírás

Nimród és anyukája otthon voltak, amikor egyik délután Ajnának meg kellett írnia pár sürgős emailt.  Az íróasztalnál ült és próbálta kiküldeni a leveleket, de Nimród - érthetően nagyon unván a passzív tevékenységet - állandóan odament, és próbálta Ajnát elrángatni onnan játszani, ugrálni, vagy egyéb izgalmas dolgokat csinálni. Ajna többször próbálta lerázni, magyarázva:
- Nem tudok most menni, Nimród. Emaileket kell írnom. - Majd kijavítva magát, hátha így érthetőbb (persze nem az): - Levelet írok.

Később, már a konyhában, Ajna épp a Nóriéktól karácsonyra kapott palatáblára rajzolt. Mindig egy az adott hónapra/időszakra jellemző egyszerű kis rajz került ki oda. Szeptemberbe belépvén, most egy hulló falevelet rajzolt. Nimród érdeklődve figyelte, majd megkérdezte:
- Levelet írsz?

Rágó

Szintén Pécselyen történt, hogy Nimródban mély nyomott hagyott Gergő és Marci rágózása, amit persze rögtön utánozni akart. A földön talált is egy bontatlan rágót, kibontotta, és elkezdte rágcsálni. Ajna, ezt észrevéve, rögtön kivette a szájából a rágót, és - Nimród bánatára - nem is adta vissza neki.

Az esti altatásnál ezt a traumát dolgozták fel éppen, és Ajna magyarázta Nimródnak:
-  A rágó csak nagy gyerekeknek való.  Te még pici baba vagy, neked nem való.

Mire Nimród:
- Pici vagyok, de nagyon erős vagyok. - Majd hozzátette: - Nagyon rágó vagyok.

(L. Boribon autót vezet c. mese.)

Magyar kő

Egy közös pécselyi nyaralás alkalmával Gergő és Marci bejött a szobába Nimródhoz, aki épp délutáni alvása után ücsörgött az ágyon. Marci a markában szorongatta az Eszter és Ádám esküvőjén kapott "magyar" követ, amely arról ismert, hogy csak Magyarországon fordul elő.

Marci Nimród elé tolta a nyitott tenyerét és megkérdezte:
- Na, milyen kő van nálam, Nimród?

Mire Nimród rávágta:
- Enikő!

Gergő nevetve megjegyezte:
- Nem is tudtam, Nimród, hogy te már szóvicceket is tudsz gyártani!

Saját ízre

Doki megtanította Nimródnak Kovács Kati egyik klasszikusát:

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered

Nimród ezt lefordította a saját nyelvére, és így adta vissza később az anyukájának:

Soha nem, nem, nem! 

Játéééék,

Szeretem a játéééék, szeret!

Icipici

Nimród és a szülei autóztak, és - mint oly sokszor - gyerekdalokat énekeltek.  Nimród akkori egyik kedvencét, az Icipici mesét kérte. Ahogy a dal ismétlésbe kezd - "...icipici anyukája mondott egy mesét... HOGY" - ezt a "hogy"-ot, Nimród szerette mindig jó hangosan mondani, mire szülei rögtön újra rázendítettek a strófára.  Aztán újra és újra, mindig a hangos "hogy"  kiáltásra.

Amikor már a harmadik körön is túl voltak, belefáradván a hangos éneklésbe, nem kezdték újra a dalt. Nimród a csöndben várt egy kicsit, majd lemondóan megszólalt:

- Nem sikerült "hogy".