Jószándék

Marci az óvodában volt. Este volt, és Apa és egy másik apuka, Molnár Peti tüzet raktak. A gyerekek hógolyóval dobálták a tüzet. Kiseszter odament Marcihoz, aki azt kérdezte tőle:

- Hát te milyen szándékkal jöttél? Jóval vagy rosszal?

Lélek

Marcit minden érdekli. Egyszer Anya jógakönyvét nézegette, amelyben az emberi test anatómiai rajzát tanulmányozta nagy komolyan. Az ujjával végigkövetve mondta:

- Látod, itt vannak a csontok.

Majd rámutatott a belekre, s kérdezte Anyát, az micsoda. Megmondta neki.

Majd Marci azt kérdezte:

- És Apa, hol van a lélek?

- Hát, tudod, a lélek láthatatlan.

Mire Marci:

- Ja, el is felejtettem!

Kőbárány és csirke

Marci játék közben egyszer csak így kiáltott fel:

- Mindjárt kőbáránnyá válok!

Később, épp levest evett a család, mikor Marci sajnálkozva megszólalt:

- Kár, hogy lelőtték ezt a csirkét!

Domberdomm

A mátrai üdülésünk 3. napján a kocsmából visszafelé sétálva frizbit dobáltunk egymásnak. Egyszer a frizbi beesett a Nagyszálló kertjébe, mire Laci bemászott érte. Miután kidobta a frizbit a kertből az útra, sürgettük, hogy gyorsan másszon ki, nehogy valaki meglássa.

Ajna viccelődve odakiáltott neki:

- Gyere gyorsan, látom, már szalad feléd egy dobbermann.

Marci hangosan kiabálni kezdett:

- Gyere már, Apa! Nagyon veszélyes állat a domberdomm!!!

Vitamin

Ajna beteg volt, és Doki győzködte, hogy egyen almát, mert abban van a vitamin és most vitamint kell ennie. Ajna hajthatatlan volt, de Doki csak mondogatta neki:

- Egyél finom vitamint!

Mire Marci almamajszolás közben így szólt:

- Én érzem a vitamin ízét!

Mar betű

Marci otthon rajzolgatott. Egyszer csak így kiáltott fel:

- Én tudom, hogy kell lerajzolni a "Mar" betűt! - és egy lerajzolt nagy M betűre mutatott.

Később, Ajnának is megmutatta a Mar betűt, telefonja billentyűjén, a W betűre mutatva. Aztán hozzátette:

- Csak itt fejjel lefelé van.

Aki bújt...

2010 őszén - jó szokásunkhoz híven - Galyatetőn üdültünk a gyerekekkel és Papával a Szabadalmi Hivatal üdülőjében.

Második nap a gyerekek bújócskát játszottak. Amikor Marci volt a hunyó, a húszig számolás után így kiáltott fel:

- Aki megyek, aki bújt!

Később Noni kereste az elbújt testvéreit. Sokáig nem találta őket és hangosan kérdezte:

- Na, hova bújtatok?

Ajna, hogy Marci nehogy elárulja magát a hangos nevetésével, ahogy szokta, figyelmeztetőleg fennhangon így szólt:

- Nehogy leleplezzetek magatokat!

Mire Marci szófogadó hangja hallatszott a búvóhelyéről:

- Én nem!

Noni persze egyből megtalálta.

Dorka mesélte, hogy Noni kicsi korában így indult hunyóként a keresésre:

- Aki bújt, aki bújt, nem megyek!