Mamó

Nimród sajnos nem ismerte anyai nagymamáját, de sokat meséltem neki róla, és Mamónak neveztük magunk közt Papó után.
Egyszer soroltam épp, kinek milyen ünnepe lesz az elkövetkező hetekben:
- Először lesz Marci szülinapja, aztán Mamó szülinapja és névnapja, majd Noni névnapja, Nimród névnapja...
Nimród közbevágott:
- De Mamó már nem is él!
- Attól még lesz szülinapja.
- És mit kap ajándékba? - gondolkozott el. - Egy mondatot? - Töprengett egy kicsit: - Egy kívánságot! Én azt kívánom neki, hogy amikor újra születik, sokáig éljen! És erős legyen! És rengeteg gyereke legyen!

Úgy legyen.

Miki bácsi emléke

Miki bácsi, a solymári tanya szeretett gazdája sokáig élt emlékeinkben a 2017 őszén bekövetkezett váratlan halála után.
Nimród egyszer kijelentette:
- Én nagyon várom már, hogy Miki bácsi újra szülessen! Nemsokára újra fog születni, mert ő már régen halt meg.
Majd nevetve folytatta:
- És akkor kisbaba lesz! És én nagyobb leszek nála! - ezen sokáig nevetett, majd így folytatta: - Mert ő nagyon kedves volt. Szántott. Ő egy gazda volt. Lovas ember volt.

Zelma eszik

Vacsorázunk, és Zelma - szokás szerint - nem hajlandó azt enni, amit mi, csak rizst eszik az állandó kedvenc tejföllel.
- Vajon mikor lesz Zelma normális, nem ilyen válogatós? - kérdem Dokitól, abban a hitben, hogy még olyan kicsi, nem is érti, mit mondok.
Zelma erre szenvtelen hangon megszólal:
- Mindjaaart.
Elkezdünk kuncogni.
- Később - módosít gyorsan a kijelentésén.
Persze erre még jobban nevetünk.

Zelma beszél

Zelma - Nimróddal éles ellentétben - jóval később, több mint két és fél évesen kezdett beszélni, azt is csak rövid tőmondatokban. Sokáig így is nehezen lehetett megérteni, mit mond, mert nagyon sajátosan artikulált és tette össze a mondatokat.
A kiejtése amolyan palócos volt, az Á betűket A-nak ejtette. Az egyik első kijelentése rám vonatkozott, amikor - Nimródra féltékeny lévén - úgy próbálta őt elzavarni, hogy engem szorosan átölelt és dacosan mondta:
- Enyém Mamaaam. - az A betűt jól elnyújtva. - Mimi Papaaé.

A szavak sorrendjét is jópofán keverte:
- Ezt kérem nem.

Csiki

Dokival beszélgettünk, és meséltem neki, hogy Pirinek csíki sört vettem, abból krém sört is, de nem tudom, az milyen. Nimród, aki hallgatja a beszélgetést, megszólal:
- Biztos nevetni lehet tőle.

Első érzések

Itthon dolgoztam a Nóri által készített fotókon. Épp egy óvodai csoport utómunkálataival ügyködtem, és egy olyan fotóhoz értem, ahol két szép arcú kislány, barátnők, együtt voltak a képen. Nimród mellém állt, egy ideig nézte a fotót, majd megszólalt:
- Nekik elég szép arcuk van.
- Igen? Tetszenek? - kérdeztem meglepetten.
Lazán, szinte flegmán válaszolt:
- Igen, eléggé.
Én, izgatottan, hogy Nimród először nyilatkozik lányokról, tovább erőltettem a témát.
- No, de mégis, melyik? Melyik kislány tetszik jobban?
- Nem tudom... Mindkettő tetszik - mondta rövid gondolkodás után. Majd hozzátette: - De én sajnos Zelmát fogom feleségül venni.

Nimród nyomoz

- Mama, én rendőr leszek. Majd nyomozok. Nézem a nyomokat. Lesz egy kislámpám, és rárakom a nyomra. Ha pirossal világít, piros pontot rak rá, akkor az rabló nyom. Ha zöld pontot rak rá, akkor az magyar nyom. Az állat nyom, az nem érdekes.